Ez a blog csak egy próba volt, mert:
- Eleve csak a cikkek töredékének a töredékének a... szóval nagyon kevés cikket volt kedvem berakni az összesből ezerkilencszázharminchárom (1993) óta, és ez a blog formátum nem is jött be erre a célra.
- Indul egy másik oldal a > tényező.hu
Szóval kéretik oda átmászkálni!
Közel egy órás beszélgetésen vettem részt egy tv műsorban, amelyet az indexen megjelent cikkem miatt készítettek.
Témák:
1./ Operetthadsereg kezében Magyarország biztonsága? Hogyan szolgálhat több alezredes és ezredes egy hadseregben, mint hadnagy? Hova süllyedt a magyar honvédség húsz év alatt? Szükség van-e egyáltalán erős magyar hadseregre, és ha igen, hogyan, mennyi pénzből lehetne a mai közpénzfaló társaságból kialakítani? Mekkora a mozgástere ebben az új kormánynak, létezik-e egyáltalán annyi pénz, amiből garantálható lenne az ország védelme az egyre kaotikusabb világban?
2./ Honvédségi korrupciós ügyek
Műsorvezető: Huth Gergely. Vendég: Kálmán Károly, a Honvédség Különleges Műveleti Zászlóaljának volt századosa, a Human Lead tréningközpont vezetője, Csörgő László újságíró, marketing-tanácsadó és Hornyik Miklós író, sajtótörténész.
ECHO TV: Hangos többség, 2011.03.01 kedd 20.30. (52 perc)
Magyarország hadereje még papíron is minimális, a valóságban pedig elkeserítően gyenge, állítja Kálmán Károly, a Honvédség Különleges Műveleti Zászlóaljának volt századosa. Az elsők között NATO-kiképzést kapott egykori tiszt szerint a magyar honvédség felépítése a franciakrémeshez hasonlít: felül van egy kemény, jó minőségű, vékony lap, alul is, ami a hátán hordja az egészet, közöttük pedig egy vastag, remegő, megfoghatatlan állagú massza van. A tiszt beszél azokról a katonákról, akik tíz éve nem hordtak bakancsot a lábukon, a drága és használhatatlan gyakorlóruhákról és a kínai piaci minőségű esőkabátokról, amelyek kiválasztásáról csak a katonát nem kérdezik meg.
A lapok ma már nem a jogszabályokkal, vagy egy pártállam központi nyomásgyakorlásával vívják meg a harcukat ha lehoznak egy-egy cikket, hanem sokkal inkább statisztikai számokkal, marketing és gazdasági mutatókkal. Bár, az utóbbi időben ilyen téren mintha újra felsejlene a múlt. Az öldöklő, elfajult verseny, amely mind a nyomtatott, mind az online médiafelületeken percről-percre, megállíthatatlanul folyik az olvasókért - és ad abszurdum az olvasók véleményformálásáért - számos kérdést felvet. Első körben azt, hogy mit is nevezünk függetlenségnek, semlegességnek, és mitől „mértékadó” egy vélemény.
Hosszú évek óta figyelem a választásokat. Azt kell mondjam, mára eljutottunk odáig, hogy egy képviselőválasztáson nem képviselőkre szavazunk hanem pártokra. Ez körülbelül olyan, mint ha a zöldségesnél nem barackot vagy spenótot kérnénk, hanem azt mondanánk: kérek két kiló kéket, de ha nincs, akkor valami zöldet.
